A IV. kötetben a korrupció címszóhoz rendelt példamondatok figyelemre méltók. Különválasztva a politikai, hivatali életet, először egy Kossuth-idézet: „A kiváltságos osztályok azon jobb része, melyet… az osztrák corruptio meg nem ronthat, kimerülve az örökös küzdelemben, nem fogja bírni a hazát megvédeni.” Majd Mikszáthtól egy újabb következik: „Nem török-tatár pusztít…, hanem a korrupció.” (Mikszáth ekkor éppen parlamenti képviselő!) Az irodalomból vett példamondatokban „a köz anyagi érdekeit sértő erkölcsi romlottság, züllöttség” jelenik meg: „A korrupció előtte mindig az volt, amit mások képviselnek, akik állami autókon a barátnőikhez hajtanak” – írta Kosztolányi Dezső.

A korrupcióról mennydörgött, „mely elárasztja a korhadt Európát”, Babits Mihály. Hát, hát nincs új a nap alatt? Semmit sem lehet ellene tenni? Először is lássuk be, hogy a korrupció egyben adócsalás, de adót csalni korrupció nélkül is lehetséges. Másodszor, a korrupció és az adócsalás nem természet adta jelenség, mint a nyári hőség vagy a téli fagy, amit megváltoztatni nem, de hozzá alkalmazkodni lehet, hanem emberi hiba, amit kezelni lehet és kell. Annál is inkább elszomorító a jelenség, mert nem a szegények, az alacsony jövedelmű és vagyonú embertársaink az elkövetők. Nemrégen, a Corvinus Egyetem Pénzügy Tanszékén volt pénzügy szakos hallgatók írásaival együtt megjelentettünk egy tanulmánykötetet. Ennek első tanulmányában az állam finanszírozóképességének növelésére négy tétel fogalmazódott meg, ebből kettő közvetlenül korrupció- és adócsalás-ellenes. A korrupció a készpénzforgalom szigorú korlátozásával csökkenthető. Az adózó adómorálja elsősorban a többi adózó adózási hajlandóságától függ, ezért az adóbevallás (adófizetés) titkosságának az eltörlése az adómorált és az adófizetési hajlandóságot javítaná.

Mit lehet tenni? Sokat, és ráadásul elképesztően egyszerű lépésekről kellene csupán dönteni. A korrupció kisebb részben barter, oda-vissza alapon történő, egyenleg nélküli korrupció, nagyobbrészt pénzben egyenlítik ki. Magától értetődő, hogy nyomok ne maradjanak, a fizetés nem bankátutalással, hanem készpénzzel történik. Következésképpen, ha a készpénzforgalom felülről limitált, a kifizetéseket nem lehet, de legalábbis igen nehézkesen lehet teljesíteni. Láss csodát!

A korrupcióban, mint például a labdarúgásban is élenjáró Olaszországban, ha még nem túl szigorú is a kezdet, de valami történt. Bárminemű készpénzmozgás két személy, akár természetes, akár jogi személy között, beleértve a vásárlásokat, a szolgáltatásokért való fizetést is, maximum 999,99 euró értékben történhet meg. Ha a banki készpénzfelvétel 1000 euró feletti, nyilatkozatot kell kitölteni arról, hogy a készpénz saját használatra lesz. Az 1000 euró feletti készpénzbefizetéseket és -felvéteket a bankok a pénzmosás elleni törvények alapján a megfelelő hatóságoknak jelentik. Az áfa nélkül értendő 3000 euró érték feletti vásárlás esetén a természetes és a jogi személyű vásárlónak egyaránt meg kell adnia az adószámát az eladónak.

Csupán jelzésként érdemes megemlíteni, hogy a hazai pénzforgalomban 85 százalék a készpénz vagy az azt feltételező eszköz, mint például a sárga csekk. A napi pénzforgalom 6000 milliárd, az éves forgalom 1 530 000 milliárd forint, ez a GDP megközelítően 55-szöröse. Amellett, hogy a készpénzforgalom drasztikus csökkentése a korrupció lehetőségét is számottevően korlátozná, a pénzforgalom költségének a mérséklése a jegybank eredményét, azon keresztül az államháztartás bevételét növelné.

Az adófizetési hajlandóság növelésének a legerősebb eszköze a nyilvánosság, amit az egyéni adózók titkosított adóbevallásának és adófizetésének nyilvánossá tételével el lehet érni. A titok feloldása nem lenne szentségtörés, hisz nem volt mindig, mi több, nem túl régóta létezik hazánkban. 1945-ig a virilisták, a legnagyobb adófizetők a helyi önkormányzatok képviselői voltak, akiket a legnagyobb adót fizetők köréből választottak meg. Talán sokaknak meglepő, hogy Európában Svédország alkotmánya az adóbevallások nyilvánosságát még ma is garantálja.

A készpénzforgalom korlátozásánál, az adóbevallások nyilvánosságánál nincsenek egyszerűbb és olcsóbb lépések a korrupció és az adócsalás csökkentésére. Megszüntetése kizárólag jogi eszközökkel azonban lehetetlen, ahhoz a társadalom egészének erkölcsi felemelkedése is kívántatik.


Bánfi Tamás a Corvinus Egyetem Pénzügy Tanszékének vezetője, az Adózó munkaadók és adózó munkavállalók a korrupciómentes gazdaságban című tanulmánykötet szerkesztője. Barabás Tünde a Kaposvári Egyetem doktorandusza, a tanulmánykötet szerzője.
A szerzők cikke hozzászólás a korrupcióról indított vitasorozatunkhoz. Eddigi hozzászólók: Alexa Noémi (30. szám); Christopher Laska (31. szám); Fejéregyházi Attila (32. szám). Lapunk várja a reagálásokat, hozzászólásokat a szerkesztoseg@figyelo.hu e-mailre.

Kapcsolódó cikkek